Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

Jogi szabályozás

Új szabályzatot hoztak, amelyben meghatározzák azokat a munkákat, amelyek régi és művészeti, illetve kézműves foglalkozásnak, valamint háziipari tevékenységnek számítanak, ezek tanúsítvánnyal való elismerésének (szabványosításának) módját, valamint a kiadott tanúsítványok külön nyilvántartásának vezetését, amely Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 56/2012-es számában jelent meg és 2012. június 13-án lépett hatályba.

Ez a szabályzat közelebbről is meghatározza azokat a munkákat, amelyek művészeti, kézművességi, vagy régi, illetve háziipari tevékenységnek számítanak, továbbá az ezekkel kapcsolatos tanúsítványok kiadásának módját, és a kiadott tanúsítványok külön nyilvántartásának vezetését.

Régi szakmák/ foglalkozások

Régi szakmáknak számítanak azok a foglalkozások, amelyek során olyan módon, föltételek mellett és anyagokból készítenek, vagy feldolgoznak tárgyakat, amellyel őrzik és kifejezésre juttatják a hagyományos népi alkotásokat, illetve népművészetet.

Régi szakmáknak számítanak: fazekas (gölöncsér) cserépedény-készítő, kazánkészítő, bognár, kádár, szövő (kézi szövés régi szövőszéken, szőnyegek, rongyszőnyegek, szövet, selyem és más anyagok hagyományos elkészítése), szabó és abaszabó, népviselet-készítő, paplankészítő, köszörűs, kovács és patkolókovács, harangöntő, illetve harangkészítő, csöngettyű- és csöngőkészítés, bocskoros, tímár, irhakészítő, szűcs, szőrmefeldolgozó, lószerszám- és nyeregkészítő (kézi domborművek készítése a bőrben, bőrpréselés, stb.), fafeldolgozó, klompa- és fapapucs-készítő, egyedi cipők kézi elkészítése a cipész szakágban, órás (órák és időmérő szerkezetek javítása, karbantartása, alkatrészek kézi kidolgozása), gyékényfonó, papucsos, pokróckészítő, gyapjúfonó és tiloló, kötélfonó, kőfaragó (kézzel készített természetes és műkő-tárgyak), kosárfonás, háncsból, rostból,raffiából, szalmából, nádból és hasonló alapanyagokból való tárgyak készítése, zsinór- és paszománykészítés, faggyúöntés és mézeskalácsos, üvegfúvás, kelmefestés, szappankészítés, parókakészítés, szita- és rostagyártás. Ugyancsak régi szakmának/foglalkozásnak számít még a mészégetés, faszén- és kátránykészítés, mécsesek és viharlámpák gyártása, kártolófésűk, tilolók, gyaratolók készítése, az edényjavítás, az edények cinezése, ónozása és zománcozása, kályhacserép és tűzálló téglák előállítása, népi hangszerek hyagományos módon történő készítése és javítása (guzlica, furulya, kettős pásztorsíp, gajda, okarina, hegedű, stb.), posztóványolás és gyapjúfonás, hagyományos módon történő selyemkészítés, kefék, söprűk, ecsetek és más hasonló tárgyak előállítása (állatszőrből, cirokból, vesszőből, gyepűtökből, szigormagból, és hasonlók), kútásás, köszörű- és malomkő-készítés, madarak és más állatok preparálása és kitömése, állati eredetű toll tisztítása, kézi aranymosás hagyományos módon, halászhálók kézi szövése, kéményseprés, fiákeres szolgáltatás, kézi csónakkészítés fából és hagyományos módon, útburkolás. Ugyancsak régi foglalkozásoknak, illetve szakmáknak tekinti a törvényhozó az élelmiszerek hagyományos módon történő előkészítését, illetve előállítását. Ilyenek: cukrász, szódagyártó, üdítőkészítő, gabonaőrlés a patakokra épült vízimalmokban, növényei eredetű termékek hagyományos módon történő feldolgozása, kenyérsütés cserépedényben vagy sütőharang alatt, mézeskalácsos, állati bélfeldolgozás, illetve kikészítés, az egyes hústermékek hagyományos módon történő el- és előkészítése, egyes tejtermékek hagyományos módon történő készítése. Szintén régi szakmáknak számítanak azok a foglalkozások, amelyek termékei részben vagy teljes egészében építőipari objektumokhoz, épületekhez köthetők. Ezek a szakmák jobbára az államilag védett, a hagyományos kultúrához tartozó létesítmények fenntartásához és/vagy felújításához kapcsolódnak. Ebben az értelemben számít régi foglalkozásnak a szárazfalak, illetve kőfalak építése és rekonstrukciója, vert falú épületek építése és/vagy felújítása, falverés, favázas épületek építése és/vagy rekonstruálása, zsindelykészítés (lakóházak, gazdasági épületek és fatemplomok fedésére), valamint a vályogverés és a vályoggal történő építés.

Művészeti foglalkozások

Művészeti foglalkozásoknak, kézművességnek számítanak azok a tevékenységek, amelyek nemes anyagokat, követ, fémet, fát, textilanyagot, üveget, vagy mást formáznak meg, és amely folyamat során kifejezésre jut az előállító személyes ízlése, ügyessége saját elképzelése és vázlata, illetve más személy ötlete és elképzelése vagy terve alapján.

Művészeti foglalkozásnak számít a faliszőnyegek készítése és egyéb művészeti szövőmunkák, a fa, kő, üveg, agyag, gipsz és hasonló anyagok művészi megmunkálása, a nemesfémek feldolgozása (aranyműves, ezüstműves, ötvös, ékszerész és hasonlók) féldrága- és drágakövek megmunkálása (törés, vágás, csiszolás, fényezés, stb.), művészi vésnöki munkák és pecsétkészítés,  a kaligráfia, vagy művészi betűk írása kézzel, fiákerek és hintók kézzel való díszítése, címerek rajzolása és hasonlók), kovácsoltvasból, rézből vagy más fémből készült tárgyak előállítása, textilfestés és más szövetek díszítése, művészi hímzés, művészi stoppolás/foltozás, művészi tárgyak készítése fából, intarzia, dombormű, stílbútorok és egyéb, fából készült tárgyak készítése és restaurálása, régi és ritka könyvek és festmények felújítása, művészi könyvkötés (könyvek és albumok, más hasonló tárgyak művészi kötése), művészfotók készítése és restaurálása, ingó és ingatlan műtárgyak, kultúrális javak konzerválása, rekonstruálása és restaurálása, papír, textil, bőr, fa, kerámia, üveg, kő, fém, fém alapanyagó műtrágyak festmények preparálása és konzerválása, az üvegfestés, kerámia, fa, kő, tojás, tök és hasonló anyagok díszítése és festése, szobai és más világítótestek, árnyékolók előállítása, díszítéssel és művészileg kézzel készített tárgyak előállítása papírból és kartonból, szakrális és egyéb használati és dísztárgyak művészi kidolgozása és az ikonfestés, aranyozás – kézi megformálással és aranylapok felvitelével (aranyozás), művészi ékszerkészítés fémből (kivéve a nemesfémeket), klirit, üveg, strassz és hasonló alapanyagokból, művészi vitrázsok kidolgozása, kalap- sapka- és más fejfedő, továbbá kesztyűk készítése a hozzájuk tartozó díszítőelemek kézi és művészi kidolgozásával, színpadi kosztümök, jelmezek szabása és varrása, bábok különböző anyagokból kézzel való elkészítése a bábszínházak számára (bábos szakma), művészileg megformált makettek kézzel való elkészítése (hajók, keresztek és hasonlók)  üvegekben, flaskókban és egyéb csomagolásokban, művészileg megformált egyéb ajándéktárgyak, fegyvergyártó - működésképtelen fegyverek másolatainak elkészítésére múzeumokban őrzött, létező hideg- és tűzfegyverek és az ilyen „fegyverek” tartozékai, alkotó elemeinek elkészítésére.

Háziipar

Háziiparnak számítanak azok a munkák, amelyek során túlnyomórészt kézzel állítanak elő olyan termékeket, amelyeknek kifejezetten népművészeti esztitikai jellegük van.     

Háziipari tevékenységnek számít: a kötés és horgolás, csipkekészítés, asztalterítők, díszítő elemek és részletek, ruházati cikkek előállítása, különböző ruházati cikkek díszítése kötéssel és horgolással, a cérna és a gyapjú áttekerése és kominálása, az ajándéktárgyak készítése, népi motívumokkal díszített tárgyak készítése, fából házilag készített tárgyak előállítása (orsók, guzsalyok, rokkák, nyújtófák, fateknők, dézsák, csészék és hasonló használati tárgyak), bőr- és textilhulladékokból (patchwork), kliritből és hasonló anyagokból különböző tárgyak készítése.

A termékek szertifikálásának/ tanúsítványozásának módja

A felsorolt termékek a deklaráción és az ilyen termékekre külön szabályzatban előírt megjelölésen kívül külön is megjelölhetők a „régi mesterségek terméke”, „kézműipari termék”, „művészeti háziipari termék” megnevezéssel, stilizált nyitott tenyér jelével, amelyre a tanúsítványt előzőleg meg kell kérni az illetékes, esetünkben a gazdasági és regionális fejlesztési minisztériumtól.

Amennyiben a régi szakmák által előállított termékek egyúttal általános használati tárgyakként a közfogyasztásba kerülnek, rendelkezniük kell az előállító igazolásával, hogy az előzetes laboratóriumi vizsgálatok alapján ezek a termékek megfelelnek az egészségügyi előírásoknak, azaz nem károsak a fogyasztó egészségére.

Amennyiben a régi foglalkozások valamelyike által előállított élelmiszer a közfogyasztásba kerül, ugyancsak rendelkeznie kell a termelő által mellékelt tanúsítvánnyal, amely szerint a laboratóriumi vizsgálatok alapján a szóban forgó termék megfelel a vonatkozó élelmiszerbiztonsági előírásoknak. 

A tanúsítványozási eljárást a bejegyzett gazdasági szubjektumnak kérelmeznie kell (nincs külön előírt formája). A kérelmet a gazdasági és regionális fejlesztési minisztérium illetékes osztályánál (Sektor za upravne i nadzorne poslove u oblasti privrednih registara, Ministarstvo ekonomije i regionalnog razvoja, Beograd, Bulevar kralja Aleksandra 15) kell benyújtani.

A kérelemhez mellékelni kell a szükséges bizonylatokat (a gazdasági nyilvántartási ügynökség gazdasági szubjektumok nyilvántartásánál elvégzett bejegyzésről szóló végzés fénymásolatát, a foglalkoztatottakra vonatkozó adatokat, amennyiben vannak alkalmazottak, és az admisztrációs illeték befizetéséről szóló bizonylatot). A tanúsítványozási/szertifikális eljárás megkezdésének feltétele, hogy a vállalkozó, illetve más szubjektum aktív, továbbá, hogy a tanúsítványozást arra a tevékenységre kérelmezi, amelyet dominánsként jegyeztek be a szubjektum székhelyén, vagy a székhelyén kívüli területen (a vállalkozó kihelyezett helyszíne), illetve a a jogi személy bejegyzett részlegének helyén.

Amennyiben vállalkozóról van szó, a felsorolt tevékenységeket és termelést személyesen és közvetlenül ő maga végzi. Amennyiben a vállalkozó számára más személyek is dolgoznak, munkaviszonyban kell, hogy legyenek a vállalkozónál, vagy más, a törvénnyel összhangban lévő alapon kell, hogy alkalmazza őket. Ebben az értelemben az említett kérelemhez melékelni kell az így alkalmazott dolgozókról szóló bizonylatot. Amikor gazdasági társaságról beszélünk, illetve kisipari szövetkezetről, akkor mellékelni kell a bizonylatot a gazdasági társaságban alkalmazott dolgozókról, illetve a kisipari szövetkezet tagjairól, akik közvetlenül részt vesznek azoknak a termékeknek az előállításában, amelyekre a tanúsítványt (sertifikat) kérelmezik.

A minisztérium képviselői kiszállnak a helyszínre, követlenül ellenőrzik (terepi ellenőrzés) a gazdasági szubjektumnál a termék előállításának módját, ami után – amennyiben az előírásoknak, és a konkrét tevékenység szakmai előírásainak is eleget tett a vállalkozó -, tanúsítványt adnak ki az állami szerv hivatalos dokumentuma formájában. A kiadott tanúsítványok a kiadás napjától számított tíz évig érvényesek, illetve hatályosak.

A kiadott tanúsítványt bejegyzik a kiadott tanúsítványok külön nyilvántartásába, amelyet a gazdasági és regionális fejlesztési minisztérium föntebb említett osztályán vezetnek. A regiszterben szereplő adatokat nyilvántartják a gazdasági nyilvántartási ügynökségnél, és megjelentetik az ügynökség internetes honlapján.

Mezőgazdasági termelő, aki aktív státussal rendelkezik a mezőgazdasági gazdaságok regiszterében, amelyet a pénzügyminisztérium kincstári igazgatósága állított ki, nem kérelmezhet ugyanilyen eljárást, és nem is kaphat tanúsítványt. Ugyanez vonatkozik a különböző társulásokra, mint nonprofit szervezetekre, amelyek jogi személyiségi státussal rendelkeznek ugyan, de hivatalosan nem gazdasági szubjektumok.