Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A munkáról szóló törvény (az SZK Hivatalos Közlönye, 24/2005, 61/2005, 54/2009, 32/2013 és 75/2014) szabályozták a munkaerő-felesleg meghatározásának eljárását és a foglalkoztatottak ennek alapján járó jogait.

A foglalkoztatottnak megszűnhet a munkaviszonya, amennyiben annak igazolt oka van, ami pedig a munkaadó szükségleteire vonatkozik, éspedig ha technológiai, gazdasági vagy szervezési változások következtében megszűnik a szükséglet bizonyos munkák végzésére, vagy csökken a munka mennyisége (volumene).

A munkáról szóló törvény 153-ik szakasza alapján a munkaadó nem köteles programot hozni a munkaerő-felesleg megoldására vonatkozóan, ha megállapítja, hogy technológiai, gazdasági, vagy szervezési változások következtében 30 napon belül megszűnik a szükséglet a meghatározatlan időre felvett dolgozók munkája iránt, mégpedig kevesebb, mint:

• tíz foglalkoztatott vonatkozásában annál a munkaadónál, akinek 20-nál több, de 100-nál kevesebb meghatározatlan időre felvett dolgozója van;
• a foglalkoztatottak 10%-a esetében annál a munkaadónál, aki legalább 100, de legtöbb 300 meghatározatlan időre felvett alkalmazottal dolgozik;
• 30 foglalkoztatottra vonatkozóan annál a munkaadónál, akinél/amelynél 300-nál több, meghatározatlan időre felvett ember dolgozik;
• 20 foglalkoztatott vonatkozásában 90 napos időszakban, tekintet nélkül arra, hány alkalmazottja van a munkaadónak.

Az a munkaadó, aki munkaerő-felesleg címén felmond foglalkoztatottjának, ugyanazoknak a munkáknak a végzésére a munkaviszony megszüntetésének napjától számított három hónapon belül nem vehet fel másik személyt. Amennyiben ennek a határidőnek a letelte előtt szükség mutatkozik ugyanazoknak a munkáknak a végzésére, a munkaszerződés megkötésénél előnyt élvez az a munkavállaló, akinek megszűnt a munkaviszonya.

Ennek értelmében tehát amennyiben igény, illetve szükség mutatkozik azoknak a tevékenységeknek a végzésére, amelyeken a munkaerő-felesleg címén felmondást kapott alkalmazott dolgozott, a munkaadó a három hónapos határidő letelte előtt is felvehet új munkavégzőt, de ekkor előnyben kell részesíteni az elbocsátott dolgozót. A foglalkoztatott nem élvez előnyt, amennyiben nem tesz eleget az adott munkahelyen előírt feltételeknek, illetve amennyiben megváltoztak a feltételek azon a munkahelyen, amelyiken a korábban elbocsátott alkalmazott dolgozott.

A végkielégítés a munkaerő-felesleg címén felmondott munkaszerződés esetén

Abban az esetben, amikor a munkaszerződést munkaerő-felesleg címén mondja fel, a munkaadó köteles a munkaszerződés felmondása előtt végkielégítést fizessen ki a dolgozónak, mégpedig az általános aktusban vagy a munkaszerződésben meghatározott összegben, azzal, hogy ez az összeg nem lehet kisebb a foglalkoztatott keresete összegének egy harmadánál, minden befejezett munkaévre kiszámítva, amely időt annál a munkaadónál dolgozott, amelynél a végkielégítésre való jogát megvalósítja.

A végkielégítés kifizetése a munkaerő-felesleggé vált dolgozónak előfeltétele a munkaviszony megszüntetésének amennyiben megszűnt a munkája iránti igény, illetve szükség, ezért a végkielégítést legkésőbb a munkaviszony megszüntetéséig ki kell fizetni.

A foglalkoztatott munkavállalónak a munkakor elszámolása során nem a munkakönyvébe beírt teljes munkakort számolják el, hanem csak azokat a munkaéveket, amelyeket:

• annál a munkaadónál dolgozott le, amelynél a munkája iránti szükséglet, illetve igény megszűnésének pillanatában munkaviszonyban volt,
• a kapcsolódó személyeknél dolgozott,
• az előző munkaadónál dolgozott amennyiben megváltozott a munkáltató/munkaadó státusa, illetve személye, amikor a munkaadó utóda átveszi munkaadó elődjétől az általános aktust és minden munkaszerződést, amely a munkaadó változásának napján hatályban volt.

Munkaviszonynak számít a munkáról szóló törvény 30-ik szakasza értelmében az a szerződéses viszony, amelyet munkáról szóló szerződés megkötésével a munkavállaló és a munkaadó egymás között létesít.

Azon a fogalmon/kitételen, hogy „minden munkaviszonyban töltött befejezett év” a munkáról szóló előírásokkal összhangban a munkaviszonyban eltöltött teljes idő értendő. Az egyes periódusok (idő), amelyekre befizették a rokkantsági és nyugdíjjárulékot, bár a vonatkozó elírások értelmében be kell azt írni a munkakönyvbe, nem képezik a munkaviszonyban eltöltött időt, amennyiben arra az időre nem kötöttek munkaszerződést, illetve nem hoztak végzést munkaviszony létesítéséről.

Keresetnek számít a foglalkoztatottnak az utolsó három hónapban kifizetett átlagos bruttó havi keresete, amelyek megelőzik a végkielégítés kifizetésének hónapját.

A végkielégítésre való jogosultság kapcsán az Alkotmánybíróság olyan álláspontot fogalmazott meg, hogy a Szerb Köztársaság Alkotmánya 60-ik szakasza 4-ik bekezdésével összhangban olyan jogosultságról van szó, amelyről senki sem mondhat le, mert az ellenkezik a kötelező jogszabályokkal. Az Alkotmánybíróság 2009. III. 19-én hozott Už. 33/2007-es jelzésű végzésében/határozatában kimondja az alábbiakat: Az alkotmány 60-ik szakasza 4-ik bekezdése úgy rendelkezik, hogy többek között meghatározza: senki sem mondhat le a jogi védelemre való jogosultságáról munkaviszonyának megszűnése esetén. Tekintettel arra, hogy a végkielégítés kifizetése a foglalkoztatott jogi védelmének egyik törvényben meghatározott formáját képezi a munkaviszony megszűnésének esetére, az alkotmányos panasz beterjesztője nem mondhat le erről a jogáról.

A Szerb Köztársaság Alkotmánybíróságának 2009. VI. 4-én kelt, Už. 177/2007-es számú határozatában leszögezi: „Olyan nyilatkozat megtételével, amelyben lemond arról a jogosultságáról, hogy bírósági úton követelje a munkaviszonyból eredő jogát és a ki nem fizetett végkielégítésre való jogát, amely a munkaerő-felesleggé vált foglalkoztatottak védelmének egyik törvényben meghatározott intézkedése; a foglalkoztatott ugyanis ezzel lényegében arról a jogvédelemre való elidegeníthetetlen jogáról mondott le, amely alapján munkaviszonya megszűnése esetére jogosult a jogi védelemre.”  

A „műszaki felesleg” végkielégítésének adómentes összege

A végkielégítés kifizetése a munkaerő-felesleggé (szerbül: tehnološki višak) vált dolgozónak a polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 9-ik szakasza 1. bekezdésének 19-dik pontjával összhangban adómentes, éspedig: A polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 9-ik szakasza 1. bekezdésének 19-ik pontja (az SZK Hivatalos Közlönye, 24/01, 80/02 –é egyéb törvények, 80/02, 135/04, 62/06, 65/06 – javított, 31/09, 44/09, 18/10, 50/11, 91/11 – Szerbia Alkotmánybírósága, 93/12, 114/12 – Szerbia Alkotmánybírósága, 47/13, 48/13 – javítás, 108/13, 57/14, 68/14 – másik törvény) előírja, hogy a polgárok jövedelmi adóját nem kell fizetni azokra a bevételekre -jövedelemre, amelyek végkielégítés alapján valósulnak meg, illetve olyan pénzügyi járadékok után, amelyeket a munkaadó a munkaerő-felesleggé vált dolgozónak fizet ki, a munkaviszonyokat rendező törvénnyel összhangban (A munkáról szóló törvény) – a munkáról szóló törvényben meghatározott összegig (azaz, minden teljes ledolgozott munkaév után a kereset egyharmadának összegéig annál a munkaadónál, amelynél a munkavállaló megvalósítja a végkielégítésre való jogát).

Az adómentes végkielégítési összeg feletti összegrészre, amelyet a munkaerő-felesleggé nyilvánított dolgozónak kifizetnek, jövedelmi adót kell fizetni. A polgárok jövedelmi adóját a törvény 85-ik szakasza, 1. bekezdése 11-ik pontjának rendelkezése szerint más (egyéb) jövedelmekre is el kell számolni és be kell fizetni. Az egyéb jövedelmekre vonatkozó adót 20 %-os adókulcs szerint kell fizetni arra az alapra, amelyet az adózás alá eső jövedelem képez bruttó jövedelemként, csökkentve a norma költségekkel (szerbül: normirani troškovi) 20 % magasságában (a törvény 85-ik szakasza, 3-ik bekezdése és 86-ik szakasza.

A munkaerő-felesleggé nyilvánított foglalkoztatottnak kifizetett végkielégítés összege (csökkentve a fizetett adóval és járulékokkal, amennyiben fizetik azokat), amennyiben a más alapon megvalósított jövedelemmel együtt, amelyek az évi adóalapba kerülve meghaladják az előírt adómentes összeget, a polgárok évi jövedelmi adója fizetésének kötelezettsége alá esnek (az adómentes összeget meghaladó összegrészre), pótadóként, összhangban a polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 87-89-ik szakaszainak rendelkezéseivel.

A kereset és kereseti járadék kifizetésének kötelezettsége a munkaszerződés munkaerő-felesleg címén történő felmondása esetén

A munkaadó köteles a munkavállalónak – munkaviszonya megszűnése esetén – minden addig ki nem fizetett keresetét, kereseti járadékát és egyéb járandóságát kifizetni, amit a foglalkoztatott megvalósított a munkaviszony megszűnésének napjáig, összhangban a az általános aktussal, a munkáról szóló szerződéssel, mégpedig legkésőbb a munkaviszony megszűnésének napjától számított 30 napon belül.  

Az évi szabadság kihasználásának joga

A munkáról szóló szerződésnek munkaerő-felesleg címén való megszüntetése/felmondása előtt a munkaadó biztosíthatja a foglalkoztatott számára az évi szabadság kihasználását arra az évre vonatkozóan, amelyben munkaviszonya megszűnik, mégpedig arányos időtartamban. Amennyiben a foglalkoztatott nem egészében, vagy részletében sem használta ki évi szabadságát, a munkaadó köteles az évi szabadság kihasználása helyett pénzügyi térítést fizetni neki az előző 12 hónapban megvalósított átlagos keresete összegének magasságában, a ki nem használt évi szabadság napjainak számával arányosan.

A munkaszerződés felmondásával szembeni külön védelem

A munkaadó nem mondhatja fel a foglalkoztatottak kötött munkaszerződést:

• Terhesség, szülési szabadság, a gyermek ápolása idején történő távolmaradás, és a gyerek különleges ápolása miatti hiányzás esetén, és
• a foglalkoztatott státusa, vagy tevékenysége okán a foglalkoztatottak képviselőjeként, szakszervezeti tagság, vagy a szakszervezeti tevékenységben való részvétel miatt.

A munkáról szóló szerződés munkaerő-felesleg címén/okán történő felmondásáról szóló határozat példája:

(REŠENJE – tekst je na srpskom jeziku)