Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A hazai jogi személy - a nem rezidensnek számító természetes személyek keresete utáni jövedelmi adó elszámolásakor, amikor az adott személy Szerbiában valósítja meg a szóban forgó jövedelmet hivatásos tevékenység végzésével vagy más, önálló személyes tevékenységgel -, kötelezően kell, hogy ismerje az alábbiakat:

• a polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény rendelkezéseit;

• a kétszeres (dupla) megadóztatás elkerüléséről szóló konkrét nemzetközi szerződés rendelkezéseit (szerb nyelvű rövidítése a továbbiakban: MUOIDO), amennyiben Szerbia Köztársaság az adott országgal olyat megkötött;

• a hozzáadott értékadóról szóló törvény (szerbül: PDV) rendelkezéseit;

• a devizagazdálkodásról szóló törvény rendelkezéseit;

• a társadalombiztosításról szóló megállapodás rendelkezéseit,amennyiben Szerbia Köztársaság aláírt, illetve megkötött ilyet azzal az országgal, amelynek a szóban forgó természetes személy állampolgára.

A polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény (az SZK Hivatalos Közlönye, 24/2001, 80/2002, 80/2002 – más törvények, 135/2004, 62/2006, 65/2006 – javított változat, 31/2009, 44/2009, 18/2010, 50/2011, 91/2011 – az Alkotmánybíróság határozata, 7/2012 – összehangolt dinárösszeg, 93/2012, 114/2012 – AB döntés, 8/2013 – összehangolt dinárösszeg, 47/2013 és 48/2013 – javított változat(, (a továbbiakban: törvény) 7-ik és 8-ik szakaszában az alábbaik szerint definiálják az adókötelezettet:

„A polgárok jövedelmi adója kötelezettjének Szerbia Köztársaság polgára (a továbbiakban: rezidense) számít a Szerbia Köztársaság területén megvalósított jövedelem vonatkozásában (a továbbiakban: Köztársaság) más államban is.

A Köztársaság rezidense e törvény értelmében az a természetes személy, aki:

1) a köztársaság területén lakóhelye van, vagy pedig életvitelszerű és üzleti központja van itt, illetve

2) a köztársaság területén megszakítás nélkül, vagy megszakításokkal 183 vagy több napot tölt el abban a 12 hónapos időszakban, amelyre a vonatkozó adózási év kezdete és befejezése esik.

A polgárok jövedelmi adókötelezettje az a természetes személy, aki nem rezidens (a továbbiakban: nem rezidens, szerbül: nerezident) a köztársaság területén megvalósított jövedelmet illetően.”

A törvény 107.a szakasza előírja a kétszeres (dupla) adózás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződések alkalmazásának feltételeit:

Az 1. bekezdés: „A nem rezidens jövedelméből levont adó elszámolásakor a jövedelem kifizetője a kétszeres adóztatás elkerüléséről szóló szerződés rendelkezéseit alkalmazza, feltéve, hogy a nem rezidens bizonyítja, miszerint rezidense annak az államnak, amellyel Szerbia szerződést kötött a kétszeres (dupla) adózás, illetve adóztatás elkerüléséről, továbbá azt, hogy ő a jövedelem tényleges tulajdonosa.

A 2. bekezdés: A rezidensi státust abban az országban, amellyel szerződést kötöttek a kétszeres (dupla) adózás elkerüléséről a törvény 1. szakasza értelmében a nem rezidens a jövedelem kifizetőjénél a rezidensi státusáról szóló igazolással bizonyítja az adóügyi eljárásról és adónyilvántartásról szóló törvénnyel összhangban.

A 3. bekezdés: Amennyiben a jövedelem kifizetője alkalmazza a kétszeres (dupla) adóztatás elkerüléséről szóló szerződés rendelkezéseit, de nem tett eleget a törvény 1. és 2. szakasza által rögzített feltételeknek, aminek következtében kevesebb adót fizetett, a törvény értelmében köteles megtéríteni a tényleges és a befizetett adó közötti különbséget.

A 4. szakasz: Az illetékes adóhatóság a nem rezidens követelésére köteles igazolást kiadni a köztársaságban befizetett adóról.

Az 5. szakasz: Amennyiben a jövedelem kifizetője a nem rezidens jövedelmének kifizetése pillanatában nem rendelkezik a 2. szakaszban szereplő igazolással, a jövedelem kifizetése alkalmával köteles ennek a törvénynek a rendelkezéseit alkalmazni.”

A fentebb leírtak alapján mindenekelőtt arra van szükség, hogy megállapítsák, más állam nem rezidens természetes személyéről van-e szó, utána pedig ellenőrizni kell, hogy a szóban forgó konkrét országgal van-e aláírt MUOIDO és társadalombiztosítási megállapodás, valamint azt is meg kell állapítani, hogy milyen (fajtájú) jövedelemről van szó.

PÉLDA: A nem rezidens természetes személy, például Magyarország rezidense, azaz magyar állampolgár, akinek nincs állandó bázisa önálló tevékenység végzésére országunkban, konzultánsi (tanácsadói) szolgáltatást nyújt egy hazai jogi személynek.

Magyarországgal létezik aláírt MUOIDO. A jövedelem megadóztatásának meghatározására és a járandóság-jövedelem fajtájának meghatározására szükséges tudni azt, hogy mi tekinthető a hivatásos tevékenység végzéséből és más, személyes önálló tevékenység végzéséből származó jövedelemnek, amit a MUOIDO 14. szakasza szabályoz a következők szerint:

14. szakasz.

„Önálló személyes tevékenységek

1. A jövedelem után, amelyet a szerződő ország rezidense hivatásos tevékenységgel, vagy egyéb önálló tevékenység révén megvalósít, csak abban az országban kell adózni, kivéve, ha tevékenysége végzéséhez állandó bázissal rendelkezik a másik, szerződést aláíró országban, amely bázisát rendszeresen használja. Amennyiben van ilyen állandó bázisa, a szóban forgó állandó bázis révén megvalósított jövedelemnek csupán egy része adóztatható meg a másik országban.
2. A „hivatásos tevékenység” kifejezés külön felöleli az önálló tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási és nevelési tevékenységeket, illetve az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogszakorvosok és könyvelők tevékenységét.„

A jövedelmi adó elszámolása

A mi példánkban a jövedelem kedveznényezettje, illetve az azt megvalósító természetes személy nem rezidens (Magyarország rezidense, illetve állampolgára), és tekintettel arra, hogy önálló, személyes tevékenysége végzéséhez nem rendelkezik állandó bázissal, a konzultánsi szolgáltatások végzésével megvalósított jövedelmét csak Magyarországon adóztatják meg, miután eleget tett a törvény 107-ik szakaszában felsorolt feltételeknek, azaz nem rezidensként bizonyította a jövedelem kifizetőjénél magyar állampolgárságát (Magyaroroszági rezidensségét) a rezidensi státusról szóló igazolással, és be kell bizonyítania, hogy valóban ő a jövedelem birtokosa összhangban azzal a törvénnyel, amely az adóügyi eljárást és nyilvántartást szabályozza.

Amennyiben azonban a jövedelem kifizetője (a hazai jogi személy) a nem rezidensnek szóló jövedelem kifizetése pillanatában nem rendelkezik a fentebb felsorolt bizonyítékokkal, a hazai jogi személy a jövedelem kifizetésekor köteles alkalmazni a polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 85-ik szakasza 1. bekezdése 1. pontjának rendelkezéseit:

„85. szakasz

Egyéb jövedelemnek számít e törvény értelmében minden olyan más jövedelem, amely természetszerűen a természetes személy jövedelmét képezi, és amelyek e törvénnyel összhangban más alapon nem kerülnek adózás alá, különösképpen pedig:

1)      a megbízási (vállalkozói) szerződés alapján megvalósított jövedelmek;”

Ezek a jövedelmek tehát, ebben az esetben: a nem rezidensnek a netto jövedelem kifizetése alkalmával a jövedelem kifizetője 20 %-os kulcs alapján számolja el és fizeti az adót. Az adóalap a brutto kiadásoknak a szabályozott költségek (szerbül: normirani troškovi) 20 %-al való csökkentése után kerül meghatározásra.

A társadalombiztosítási járulékok elszámolása

Ahhoz, hogy megállapítsák, kell-e ezekre a keresetekre társadalombiztosítási járulékokat elszámolni és fizetni, tudnunk kell, hogy hazánknak hatályos társadalombiztosítási egyezménye van Magyarországgal. Amennyiben a természetes személy, amely példánkban szerepel, társadalombiztosítással rendelkezik (biztosított) munkaadójánál Magyarországon, ezekre a jövedelmekre (keresetekre) nem kell elszámolni a társadalombiztosítási járulékokat.

Amennyiben a kifizetést olyan személy esetében eszközlik, aki nem rezidens és olyan állam rezidense (polgára), amellyel hazánknak nincs társadalombiztosítási megállapodása, vagy a szóban forgó személy nem mutatja be a külföldi állam illetékes szerve által kiadott igazolást arról, hogy társadalombiztosítással rendelkezik, fizetni kell a társadalombiztosítási járulékokat is (szerbül: socijalni doprinosi).

Az adók és járulékok elszámolását a PP OPJ-6 űrlapon (szerbül: Obrazac PP OPJ-6) kell elvégezni, amit mellékelünk az illetékes adóhatóságnál: a konzultánsi szolgáltatások nyújtásáról szóló szerződés mellé, amely alapját képezi az adók ás járulékok fizetése alóli felmentésnek (amennyiben rendelkezünk ezekkel a dokumentumokkal): Igazolás a rezidensi státusról, továbbá arról, hogy nevezett személy a jövedelem tényleges tualjdonosa, valamint arról szóló igazolás, hogy a jövedelem birtokosa a másik államban társadalombiztosítással rendelkezik.

A HÉA (hozzáadott értékadó – szerbül PDV) elszámolása

A mi példánkban a szolgáltatás nyújtásának, forgalmának helyszíne Szerbia Köztársaság területe, amit a hozzáadott értékadóról szóló törvény 12-ik szakasza 3-ik bekezdése, 4-ik pontjának 7-es számú alpontja szabályoz (az SZK Hivatalos Közlönye, 84/2004, 86/2004 – javított változat, 61/2005, 61/2007 és 93/2012. szám) a következőképpen:

„A szolgáltatás nyújtásának, illetve forgalmának helyszíne az a helység, amelyben a szolgáltatás átvevője (élvezője) tevékenységét végzi, vagy olyan ügyviteli egysége van, amely számára a szolgáltatást végzik, illetve az a helység, amelyben a szolgáltatást igénybe vevőnek székhelye vagy tartózkodási helye van, amennyiben a következő szolgáltatásokról van szó: tanácsosi/tanácsadási, mérnöki, ügyvédi, revizori/ellenőri vagy más, hasonló szolgáltatás.”

Adókötelesnek számít a hozzáadott értékadóról (PDV) szóló törvény 10-ik szakasza 1. bekezdésének 3-ik pontja értelmében a javak és szolgáltatások fogadója (átvevője, élvezője), ha az idegen/külföldi személy nem nevez meg adóügyi meghatalmazottat.

Azt jelenti ez ebben az esetben, hogy a konzultánsi szolgáltatás élvezője/igénylője jogi személyként adókötelezett, és köteles elszámolni a hozzáadott értékadót belső elszámolással a konzultánsi szolgáltatások brutto térítési összegére. Az így elszámolt hozzáadott értékadót a szolgáltatás élvezője előzetes (elő) adóként levonhatja (abban az esetben, ha a szolgáltatás élvezője szerepel a hozzáadott értékadó nyilvántartásban, amennyiben az átvett szolgáltatásokat felhasználja, illetve felhasználni tervezi javak és szolgáltatások forgalmazására, összhangban a hozzáadott értékadóról szóló törvény 28-ik szakaszának 1. bekezdésével, továbbá ha belső elszámolással a bruttó térítési összegre vonatkozóan elszámolta a hozzáadott értékadót.

Amennyiben az adókötelezett (a szolgáltatás élvezője) nem adóköteles, azaz nem szerepel a hozzáadott értékadóval kapcsolatos nyilvántartásban, köteles olyan belső elszámolást összeállítani/elkészíteni, amelyben elszámolja a hozzáadott értékadót, továbbá adóvallomást benyújtani az előírt PPPDV űrlapon (Obrazac PPPDV) és befizetni a hozzáadott értékadót is. Nem tesz ugyanis eleget azoknak a feltételeknek, hogy az elszámolt hozzáadott értékadót előzetes adóként számolja el, illetve használja fel levonási tételként, mivel nem hozzáadott értékadó kötelezett (Szerbül: PDV obveznik).

Az adókötelezett, aki nem hozzáadott értékadó-köteles, adóbevallást köteles tenni tíz nappal annak az adóperiódusnak a lejártát követően, amelyben az adókötelezettség keletkezett (összhangban a hozzáadott értékadóról szóló törvény 50-ik szakasza 4-ik bekezdésével). Az elszámolt és befizetett hozzáadott értékadót a kiadások között kell elkönyvelni, ahol a fogadott, illetve élvezett konzultánsi szolgáltatások ellenértékének kiadásait is könyveljük.

A munkáért járó netto térítés/térítmény kifizetése e szerződés alapján

A rezidensek és a rezidensek és a nem rezidensek közötti fizetés, megfizettetés és átutalás a köztársaságban a devizagazdálkodásról szóló törvény 34-ik szakasza 1. bekezdése szerint (az SZK Hivatalos Közlönye, 62/2006, 31/2011 és 119/2012) dinárban történik.

A kivételek, amikor a köztársaságban a fizetés, a megfizettetés és az átutalás devizában is eszközölhető, ennek a törvénynek a 34-ik szakasza 2-ik bekezdésében szerepelnek.

A nem rezidens köteles nem rezidensi dinárszámlát nyitni egy Szerbia területén működő kereskedelmi bankban, amelyet maga választhat meg, a szolgáltatást igénybe vevő pedig köteles arra a számlára dinárban átutalni a munkáért járó térítést.