Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A számvevőségről, illetve számvitelről szóló törvény szövege az SZK Hivatalos Közlönye 62/2013-as számában jelent meg és 2013. július 24-én lépett hatályba. Az alacsonyabb rendű aktusokat, amelyeket a számvevőségről szóló törvény 49-ik szakasza alapján hoztak meg, a 2014. december 31. napján összeállításra kerülő pénzügyi jelentésektől kezdve alkalmazzák.

A törvénynél alacsonyabb rendű aktusok, amelyeket az SZK Hivatalos Közlönye 118/13-as számában tett közzé 2013. december 30-án, az alábbiak:

1. A számlakeretről és a számlák tartalmáról a számlakeretben szóló szabályzat a gazdasági társaságok, szövetkezetek és vállalkozók vonatkozásában;
2. A pénzügyi jelentések űrlapjának formájáról és tartalmáról szóló szabályzat a gazdasági társaságok, szövetkezetek és vállalkozások vonatkozásában;
3. A statisztikai jelentés űrlapjában a pozíciók tartalmáról szóló szabályzat a gazdasági társaságok, szövetkezetek és vállalkozók vonatkozásában;
4. Az összeírás módjáról és határidejéről, továbbá a könyvelési állapot és a valós állapot összehangolásáról szóló szabályzat;
5. A mikro- és más jogi személyek egyedi pénzügyi jelentéseiben szereplő pozíciók elismerésének, értékelésének, bemutatásának és nyilvánosságra hozatalának módjáról szóló szabályzat.

A törvénynél alacsonyabb rendű aktus (szerbül: podzakonski akt): A számlakeretről szóló és a más jogi személyek számlakereteiben szereplő számla tartalmáról szóló szabályzat az SZK Hivatalos Közlönyének 24/14-es számában, 2014. február 28-án jelent meg és nyolc nappal a Szerbiai Köztársaság Hivatalos Közlönyében való megjelenést követően lépett hatályba.

A jogi személyek nagyság szerinti besorolását négy csoportba (mikro-, kis-, közép- és nagy) a jogi személyek önállóan végezték el a 2013-as esztendőre vonatkozó évi pénzügyi jelentések összeállításakor, a kapott adatokat pedig az elkövetkező gazdasági évben használják fel.

A számvevőségről szóló törvény előírja a pénzügyi jelentésekben szereplő pozíciók elismeréséről, értékeléséről, bemutatásáról és közzétételéről szóló előírások alkalmazását a jogi személyek és vállalkozók nagysága (mérete, volumene) szerint, mégpedig a következőképpen:

A nagy jogi személyek alkalmazzák az MSFI-t

A számvevőségről/számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: törvény) 20-ik szakasza előírja a nagy jogi személyek, azok a jogi személyek, amelyek kötelesek konszolidált pénzügyi jelentést készíteni (jogi személyek, anyaszervezetek), közegyesületek, illetve olyan társaságok, amelyek közegyesületté készülnek válni összhangban azzal a törvénnyel, amely rendezi/szabályozza a tőkepiacot, méretüktől/nagyságuktól függetlenül alkalmazzák az MSFI-t (szerbül: Međunarodni standardi finansijskog izveštavanja, azaz: a pénzügyi jelentéstétel nemzetközi szabványai).

A kis- és közepes jogi személyek az MSFI-t alkalmazzák az MSP-ben

A törvény 21-ik szakasza előírja, hogy a kis- és közepes jogi személyek az MSFI-t alkalmazzák az MSP-k esetében, azaz, magyarul: a pénzügyi jelentéstétel nemzetközi szabványait (szerbül: MSFI) a kis és közepes jogi személyek (szerbül: MSP) esetében.

A közepes jogi személyeknek lehetőségük van választani az MSFI és az MSFI az MSP-ben között. Amennyiben a közepes jogi személy úgy dönt, hogy az MSFI-t alkalmazza, kötelessége az MSFI-t folyamatosan alkalmazni, kivéve, ha a számvevőségről szóló törvénnyel összhangban kis jogi személlyé válik.

Mikro és egyéb jogi személyek

A törvény 22-ik szakasza előírja, hogy az egyedi pénzügyi jelentésekben a pozíciók elismerése, értékelése, prezentálása és nyilvánosságra hozatala a mikro és más jogi személyek esetében, amelyek a számvevőségről szóló törvény 2-ik szakaszának 2)-ik pontjában szerepelnek – mérettől, illetve nagyságtól függetlenül -, alkalmazzák azt a törvénynél alacsonyabb rangú aktust, amelyet a pénzügyekben illetékes miniszter hoz meg, amelynek alapjául az általános számviteli elvek szolgálnak (A mikro és más jogi személyek egyedi pénzügyi jelentéseiben szereplő pozíciók elismerésének, értékelésének, prezentálásának és nyilvánosságra hozatalának módjáról szóló szabályzat).

A törvény 2-ik szakasza 2) pontjában szereplő mikro és más jogi személyek méretüktől(nagyságuktól) függetlenül dönthetnek arról, hogy a törvény 21-ik szakaszában szereplő MSFI-t az MSP-ben alkalmazzák, azzal, hogy ebben az esetben, méretüktől függetlenül folyamatosan alkalmazniuk kell az MSFI-t az MSP-ben.

Az MSFI az MSP-ben (a törvény 21-ik szakaszának rendelkezései) attól a pénzügyi jelentéstől kezdve kerül alkalmazásra, amelyet 2014. december 31-én állítanak össze, illetve készítenek el.

Kivételt képeznek azok a jogi személyek, amelyek összhangban a számvitelről és revízióról szóló törvénnyel (az SZK Hivatalos Közlönye, 46/06, 11/09 és 99/11 – másik törvény) alkalmazták a kis jogi személyek és vállalkozók vagyonának, kötelezettségeinek, jövedelmének és kiadásainak elismerési és becslési módjáról szóló szabályzatot (az SZK Hivatalos Közlönye, 106/06 és 11/06 – javított változat) alkalmazhatják ennek a szabályzatnak a rendelkezéseit legkésőbb a 2015. december 31-én elkészülő pénzügyi jelentés összeállításáig.

A vállalkozók

A vállalkozók a törvény 6-ik szakasza értelmében mikro jogi személyeknek számítanak.

A vállalkozók (a törvény 2-ik szakaszának 3-ik pontja értelmében) olyan természetes személyek, akik jövedelemszerzés érdekében önállóan végeznek gazdasági tevékenységet, és akik üzleti könyveiket a kettős könyvelés rendszere alapján vezetik, amennyiben külön előírások nem rendelkeznek másképpen.

Más jogi személyek

Más jogi személyeknek a számvevőségről szóló törvény 2-ik szakaszának 2-ik pontja értelmében azok a jogi személyek számítanak, amelynek gazdálkodását részben közbevételekből vagy más célforrás eszközeiből pénzelik, részben, vagy teljes egészében pedig betagosodás alapján (belépést követően a tag státusát megszerezve), és amelyek nem jövedelem, illetve haszonszerzés céljával jöttek létre (politikai szervezetek, jogi személyként működő szakszervezetek, alapítványok és hagyatékok, egyesületek, kamarák, egyházi és vallási közösségek, részben gazdasági vagy egyéb tevékenységek végzésében, összhangban azokkal az előírásokkal, amelyek ezeknek a tevékenységeknek a végzését szabályozzák, továbbá más olyan szervezetek, amelyeket a taggá válás alapján szerveztek).

Az üzleti könyveket vezető és a pénzügyi jelentéseket összeállító személyek

A törvény 14-ik szakasza előírja, hogy a jogi személynek, illetve vállalkozónak általános aktusban kell rendeznie az iskolai végzettséget, gyakorlatot/munkatapasztalatot és más feltételeket arra a személyre vonatkozóan, aki felelős az üzleti könyvek vezetéséért és a pénzügyi jelentések összeállításáért/elkészítéséért.

A törvény maga tehát nem írja elő, hogy az üzleti könyveket vezető és a pénzügyi jelentéseket elkészítő/összeállító személynek rendelkeznie kell meghatározott certifikátummal (bizonyítvánnyal).

A törvény 15-ik szakasza előírja, hogy a jogi személy, illetve vállalkozó az üzleti könyvek vezetését és a pénzügyi jelentések elkészítését írásos formában megkötött szerződés alapján, a törvénnyel összhangban rábízhatja gazdasági társaságra, vagy vállalkozóra, amelynek (akinek) bejegyzett túlnyomó részt képező tevékenységét a számvevőségi szolgáltatások képezik (a túlnyomó részben végzett tevékenység kódja: 69.20).

Felelősség a pénzügyi jelentésekért

A törvény 32-ik szakasza előírja, hogy a jogi személy gazdálkodása sikerességének, pénzügyi helyzete becsületes és őszinte bemutatásának, illetve feltárásának felelőse a törvénnyel összhangban a jogi személy törvényes képviselője, igazgatási/irányító/vezető szerve és felügyelő/ellenőrző bizottsága, illetve a vállalkozó, valamint az a felelős személy, aki az üzleti könyveket vezeti és a pénzügyi jelentéseket összeállítja/elkészíti.

Éppen a törvénynek ez a szakasza motiválja a vállalkozókat arra, hogy az üzleti könyvek vezetését szakemberre bízzák, mert a gazdálkodás, illetve üzletmenet pontatlan és törvénytelen/törvényellenes bemutatását a pénzügyi jelentésekben szankcionálják, mégpedig a cég vezetését és azt a személyt is, aki a pénzügyi jelentést összeállítja.

A számvevőségi okmányok könyvelésre való leadásának határideje és a könyvelési határidők

Függetlenül attól, hogy a számviteli tevékenységet a vállalatban dolgozó személy végzi, vagy pedig a vállalat ezt a munkát könyvelési ügynökségre bízta (vállalkozóra, vagy korlátolt felelősségű társaságra) akinek, illetve amelynek a túlnyomó tevékenysége 69.20, - azaz számviteli, könyvelési és revizori munkafeladatok, adótanácsadás -, a könyvelésre szolgáló dokumentációt elengedhetetlenül szükséges a törvényben előírt határidőn belül eljuttatni hozzá, vagy hozzájuk.

A törvény 10-ik szakasza meghatározza a számviteli okmányok eljuttatásának, de a könyvelésnek a határidejét is:

Azok a személyek, akik összeállítják és végzik a számvevőségi/számviteli okmányok átvételét, kötelesek a számviteli okmányt és egyéb, a beállt változással kapcsolatos dokumentációt legkésőbb három munkanapon belül eljuttatni könyvelésre, mégpedig az üzletmenetben beállt változás napjától számítva, illetve az átvétel dátumától számított három munkanapon belül meg kell ezt tenniük.

Azok a személyek, akik az üzleti könyveket vezetik, az átvett számvevőségi okmányok és okiratok ellenőrzését követően kötelesek a számvevőségi okiratokat az üzleti könyvekben elkönyvelni, mégpedig az átvételüktől (kézhezvételüktől) számított öt munkanapon belül.

A számvevőségi okiratok, üzleti könyvek és pénzügyi jelentések őrzése

A törvény értelmében üzleti könyveknek számítanak: a napló, a főkönyv és a segédkönyvek.

A segédkönyvek analitikus (elemző) nyilvántartások, amelyeket a nem anyagi természetű beruházásoktól, ingatlanoktól, berendezésektől és felszerelésektől, beruházási ingatlanoktól, hosszú távú pénzügyi kihelyezésektől, tartalékoktól, keresletektől, kötelezettségektől és más hasonlóktól elkülönítve vezetnek.

A jogi személyek és vállalkozók kötelesek rendezetten őrizni a számviteli/számvevőségi okiratokat és okmányokat, üzleti könyveket és pénzügyi jelentéseket, és az általános aktusokban meghatározni az őrzésükért felelős személyt és az őrzésre rendelt üzlethelyiséget, valamint az őrzés módját.

A számvevőségi okiratok (számviteli okmányok) és üzleti könyvek őrzésének határidejét a vonatkozó üzleti év utolsó napjától számítják.

A pénzügyi jelentések és az elvégzett revízióról készült jelentések őrzési ideje 20 év.

Az üzletmenetről készült évi jelentés 10 évig kell őrizni annak az üzleti évnek az utolsó napjától számítva, amelyikre összeállították.

A naplót és a főkönyvet 10 évig kell őrizni.

A segédkönyvek őrzésének ideje öt év, lezárásuk napjától számítva.

Tartósan kell őrizni a kifizetési listákat és a keresetek analitikus nyilvántartását (szerbül: analitička evidencija zarada).

Öt évig kell őrizni azokat az okiratokat/okmányokat, amelyek alapján az adatokat beviszik az üzleti könyvekbe.

A pénzügyforgalmi okiratokat öt évig őrzik a meghatalmazott pénzügyforgalmi intézményekben.