Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A vagyonadóról szóló törvény módosításairól és változásairól szóló törvény az SZK Hivatalos Közlönyének 47/2013-as számában jelent meg.

A Vállalkozói Tájékoztató 2013. szeptemberi 1. számában írtunk a vagyonadóról szóló törvény módosításairól és változásairól szóló törvény által szabályozott örökösödési és ajándékozási illetékkel kapcsolatos leglényegesebb változtatásokról (a továbbiakban: törvény), amelyeket 2013. május 30-tól alkalmaznak.

A vagyonadóról szóló törvény rendelkezéseit 2014. január 1-től alkalmazzák majd. A megváltoztatott rendelkezések szerint határozzák meg a 2014-es esztendőre vonatkozó vagyonadót is.

A törvény 4-ik szakasza révén elvégezték a pontosítást az adókötelezettek esetében az üzleti könyvek vezetésének mércéi (kritériumai) szerint. A Vállalkozói Tájékoztatónak ebben a számában azokról a vagyonadó-kötelezettekről írunk, akik üzleti könyvet vezetnek.

Az önmegadóztatás (önadózás) az üzleti könyvet vezetők esetében

A törvény leglényegesebb változása azokra a vagyonadó-kötelezettekre vonatkozik, akik üzleti könyvet vezetnek.

Vagyonadó-kötelezettnek számítanak a vagyonadó kivetése és megfizetése értelmében az üzleti könyvet vezetők közül, akik:

1. jogi személyek és a Szerb Köztársaság előírásaival összhangban üzleti könyvet vezetnek;
2. a Szerb Köztársaság területén gazdasági tevékenységet végző külföldi jogi személy részlege vagy más szervezési egysége, amely a Szerb Köztársaság előírásaival összhangban üzleti könyvet vezet.”
3. Az üzleti könyvet vezető vállalkozó – az üzleti könyveiben nyilvántartott vagyon tárgyában (a továbbiakban: az üzleti könyvekben szereplő vagyon), kivéve azokat a vállalkozókat, akik az önálló tevékenységből származó jövedelem után a polgárok jövedelmi adóját átalányban meghatározott jövedelem alapján (után) fizetik;
4. Más személy, aki a Szerb Köztársaság előírásaival összhangban vezeti üzleti könyveit, kivéve azokat a vállalkozókat, akik üzleti könyvet vezetnek – azzal a vagyonnal kapcsolatban, amely nincs nyilvántartva üzleti könyveikben.

2014. január 1-től ezek az adókötelezettek a vagyonadó meghatározását és fizetését is önadózás (önmegadóztatás) útján végzik.

Az adóbevallás benyújtásának határideje az üzleti könyvet vezető adókötelezettek esetében

• arra a vagyonra, amelyet megszerez, megkezdi, vagy befejezi annak használatát az év folyamán, vagy más alapon keletkezik, illetve szűnik meg az adókötelezettsége, az adókötelezett a változás beálltától számított 30 napon belül köteles adóbevallást benyújtani;

• arra a vagyonra, amelyre adóvallomást nyújtott be, az adókötelezett köteles meghatározni az adót és minden adózási esztendőben adóbevallást benyújtani arra az évre vonatkozóan, mégpedig legkésőbb az adózási év március 31. napjáig.

A folyó évre vonatkozó adó megállapításáig (kiszabásáig, meghatározásáig) az adókötelezett továbbra is előleget fizet az első negyedévre az előző adózási év utolsó negyedévi összegéig. A folyó évre vonatkozó új adókötelezettség meghatározását követően az adókötelezett legkésőbb a folyó év március 31-éig köteles befizetni a különbséget (amennyiben a befizetett adóelőleg kisebb volt az újonnan meghatározott kötelezettség összegénél).

Az év folyamán keletkező önadózási adókötelezettség

Az adókötelezettség keletkezésétől számított 30 napon belül határozzák meg az adókötelezettséget a a kötelezettség keletkezésének napjától az év végéig számított időszakra, azzal, hogy a arányos adóösszeget kell befizetni a folyó negyedévre, amelyben az adókötelezettség keletkezett (a kötelezettség keletkezésének, azaz fennállásának napjától az adott negyedév végéig terjedő időszakra).

Az adókötelezettség keletkezése

Az adókötelezettség keletkezése/fennállása leghamarabb a következő napoktól számítódik:

1. a jog megszerzésének napjától;
2. a használatbavétel kezdetének napjától;
3. a képesítés/üzemképessé tétel napjától;
4. a használatba vételi engedély kiadásának napjától;
5. illetve a vagyon más módon történő használata lehetővé tételének napjától.

Az adóbevallás benyújtása

Az adóbevallást annak a helyi önkormányzatnak a szervénél kell benyújtani, amelynek területén található az ingatlan. Azok az adókötelezettek, akik eleget tesznek az adó alóli felmentés feltételeinek, kötelesek az ilyen vagyonra vonatkozóan is adóbevallást benyújtani.

Az üzleti könyvet vezető adókötelezettek adóalapja

A törvénymódosítás előtt ezeknek az alanyoknak a az adóalapja a szóban forgó ingatlannak az üzleti könyvekben vezetett értéke volt annak az üzleti évnek az utolsó napján, december 31-én, amely megelőzi a vagyonadó kiszabásának és megfizettetésének esztendejét.

A törvénymódosítás előirányozza az adóalap meghatározását:

A)    Azon üzleti könyvet vezető kötelezettek esetében, akik üzleti könyveikben az ingatlanokat tisztességes (becsületes) értéken mutatják ki (szerbül: „fer vrednost”) (a törvény 7-ik szakaszának 1. bekezdése):

 „Az adóalap azon ingatlan vagyon esetében, amelyet az üzleti könyvet vezető adókötelezett birtokol, és amelynek értékét az üzleti könyvekben tisztességes (becsületes) módon, a nemzetközi számvevőségi/könyvelési szabványokkal/szabályokkal (MRS), illetve a nemzetközi pénzügyi jelentések szabályaival (MSFI), és az elfogadott könyvelési/számvevőségi politikával összhangban jelent be, az a tisztességes/becsületes érték, amelyet az adókötelezett az üzleti év utolsó napján a folyó évben mutat ki.”

A gazdasági társaságnak és más jogi személynek választási lehetősége van, hogy felbecsülje a az alapeszközök (földterület, épített létesítmények, berendezések és felszerelés, egyéb ingatlanok, felszerelések és berendezések) tisztességes/becsületes értékét. Ez tehát lehetőség, amelyet általános dokumentumokkal/aktusokkal rendezhet, nem pedig kötelezettség, a becsületes értéket (szerbül: fer vrednost) becsléssel állapítják meg.

A földterület és az épületek tisztességes értéke általában azok piaci értéke, amit piaci bizonyítékok alapján határoznak meg. A földterületek és épített létesítmények becsületes/tisztességes (szerbül: FER) értékének becslését hivatásos és képzett, illetve meghatalmazott értékbecslők végzik. Az ingatlan (földterület és épített objektum) becslésének megállapításakor a becsületes/tisztességes érték szerint tudni kell azt, hogy elengedhetetlen minden olyan ingatlan értékének becslése, amelyekhez a szóban forgó eszköz tartozik, ami annyit jelent, hogy nem végezhető szelektív becslés.

Az alapeszközök becsületes, tisztességes értéke képezi majd az új, jelenlegi értéket. Az üzleti könyvekben nyilvántartásba kell venni a becslés eredményét (hatását), tehát a becsült érték és a mostani könyvelési érték közötti különbséget (ezen oknál fogva ajánlatos a számvevőségi amortizáció (szerbül: računovodstvena amortizacija) elszámolása a folyó évre, még a becslés hatásának/ eredményének könyvelése előtt.

B) Azon alanyok/kötelezettek esetében, akik üzleti könyvet vezetnek, és üzleti könyveikben nem mutatják ki a tisztességes/becsületes értékeket (szerbül: fer vrednosti) – a törvény 7-ik szakaszának 2-ik bekezdése alapján - az adóalapot a következők képezik:

1. a ki nem épített földterület esetében – a földterület értéke;
2. egyéb ingatlanoknál – a létesítmény értéke, megnövelve a hozzá tartozó földterület értékével.

Az adókötelezett az ingatlan értékét becsléssel határozza meg a törvény 6-ik szakasza 1. bekezdésében felsorolt elemek szerint, azaz a következő elemek alkalmazásával:

1. hasznos felület;
2. a megfelelő, hasonló ingatlanok átlagos négyzetméterenkénti ára (a továbbiakban: átlagár) abban a zónában (övezetben), ahol az ingatlan található.

A földterület hasznos felülete annak teljes felülete, az épület (objektum) esetében pedig az épület külső falának belső oldalai közötti padlófelület összessége (nem számítva a balkon, terasz, loggia, adaptálatlan padlástér felületét és azokat a helyiségeket, amelyek ugyanannak a létesítménynek gazdaságilag osztható egészében találhatók, de minden tulajdonos közös, oszthatatlan területének számítanak).

A megfelelőnek tekintett ingatlanok átlagos árát a helyi önkormányzati egység területén, zónánként minden helyi önkormányzati egység illetékes szerve határozza (állapítja) meg saját aktusával (döntésével, határozatával). A helyi önkormányzati egység köteles közzétenni azt a dokumentumot (aktust), amelyben meghatározza a megfelelő ingatlanok átalgos zónánkénti árát, mégpedig a folyó év november 30-ig, továbbá azt az aktust is, amellyel meghatározza a zónákat és a legellátottabb (legfelszereltebb) zónákat.A helyi önkormányzati egységnek kötelessége ezeket az aktusokat és a vagyonra vonatkozó adókulcsokról szóló határozatot internetes oldalán is közzétenni.

A zónák a helyi önkormányzati egység területrészei, amelyeket a helyi önkormányzati egység illetékes szerve határozatával a településektől különválasztva, azok fajtájától (milyenségétől) függően (falu, város), a településeken kívül, vagy pedig egységesen a településekre és az azokon kívüli területekre, a közműellátottság (kommunális ellátottság) alapján, továbbá aszerint, hogy milyen középületek, közös létesítmények állnak rendelkezésre, a közlekedési ellátottság (elérhetőség, megközelíthetőség) alapján a helyi önkormányzati egység központi részeihez viszonyítva, valamint a településen található más munkazónák és egyéb tartalmak figyelembe vételével.

A helyi önkormányzati egység saját területén köteles ezzel a törvénnyel összhangban legalább két zónát kijelölni.

Az adóalap említett meghatározási (megállapítási) módja alól kivételt képező ingatlanok:

• Az ingatlan értéke (az ingatlanok megjelölése és meghatározása rendeltetésük szerint történik, azokkal az előírásokkal és rendelkezésekkel összhangban, amelyekkel a tevékenységek besorolását, illetve osztályozását végzik) az üzleti könyvekben kimutatott érték (a továbbiakban: könyvelési érték) az adóalany (adókötelezett) üzleti esztendejének utolsó napján a folyó évben, éspedig:

1) kiaknázási mezők és kiaknázási létesítmények (szerbül: eksploatacioni objekti);

2) azon létesítmények, amelyekben a feldolgozóipari termelőüzemeket helyezik el, amelyeket tevékenység végzésére használnak;

3) az elektromos energia előállítására, továbbítására és elsoztására szolgáló létesítmények, kivéve a kereskedelmet és az igazgatást/irányítást;

4) gáztermelési objektumok/létesítmények;

5) gőz, melegvíz, hideg levegő és jég gyártására szolgáló objektumok;

6) szemétlerakó- és feldolgozó, illetve kezelő létesítmények;

7) olyan objektumok, amelyekben az anyagok újrafeldolgozása, újrahasznosítása szempontjából elengedhetetlenül szükséges folyamatok zajlanak;

8) raktárak és lerakatok, illetve ilyen rendeltetésű létesítmények.

• A vagyonadó alapja a drótkötélpályák, utak, vasutak és más infrastruktúrális (közmű) létesítmények esetében, éppúgy, mint a szennyvíz elvezetésére szolgáló csatornák és kábelek, továbbá más épített, föld alatti objektumok amelyek a víz elevezetésére szolgáló hálózatként épültek (ivó-, csapadékvíz és szennyvíz, stb.) gőz, meleg és forró víz, a fűtés és a felhasználók egyéb szükségleteinek kielégítésére, továbbá a gáz, a kőolaj és kőolajszármazékok, a telekomunikáció (hírközlés) és hasonlók esetében a létesítmény (objektum) könyvelési értéke az adókötelezett üzleti évének utolsó napján a folyó esztendőben.

Azoknak az ingatlanoknak az esetében, amelyeket az üzleti könyveket vezető adókötelezett kiépít, megszerez, vagy más alapon keletkezik adókötelezettsége abban az évben, amelyre a vagyonadó megállapítása (meghatározása) történik (a továbbiakban: adózási év), a vagyonadó alapját arra az évre annak beszerzési ára képezi, amelyet az adóalany, illetve adókötelezett üzleti könyveiben kimutat, a következő esztendőkre pedig a törvény 7-ik szakasza 1-8-ik és 10-ik bekezdése alkalmazásával határoznak, illetve állapítanak meg.