Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 81. szakasza alapján (az SZK Hivatalos Közlönye 24/2001, 80/2002, 80/2002 – más. törvény, 135/2004, 62/2006, 65/2006 – jav. 31/209, 44/2009, 18/2010, 50/2011, 91/2011, 7/2012, 8/2013, 47/2013, 48/2013 – jav.) egyéb jövedelemnek számítanak: azok a jövedelmek, amelyeket az adókötelezett felszerelések, szállítóeszközök és más ingóságok, szerencsejátékból származó nyeremények, személybiztosításból eredő jövedelmek, sportolók és sportban dolgozó szakemberek jövedelmei és más jövedelmek, kivéve azokat, amelyeket ez a törvény kivételnek tekint, illetve nem ölel fel, nem tartalmaz.

Tájékoztatónknak ebben a számában a következő egyéb jövedelmekről írunk:

a) Felszerelések, szállítóeszközök és más ingóságok bérbeadásából származó jövedelem

A törvény 82-ik szakasza alapján a felszerelések, szállítóeszközök és egyéb ingóságok bérbeadásából származó jövedelem adókötlezettje az a természetes személy, aki ezeket a dolgokat bérbeadja.

A felszerelések, szállítóeszközök és egyéb ingóságok bérbeadásából származó bruttó jövedelem felöleli a megvalósított bérleti díjat és mindazon megvalósított kötelezettségek és szolgáltatások értékét, amelyekre a bérlő kötelezte magát.

 Az ingóságok bérbeadásából származó adózott jövedelem a szabályozott költségek 20 %-nak a bruttó jövedelemből történő levonása után kerül meghatározásra. Az egyéb jövedelmekre kivetett adókulcs 20 %-ot tesz ki, kivételnek csupán a személybiztosításból származó jövedelem számít, amely 15 %.                     

b) A költségek és egyéb kiadások megtérítése azon személyek esetében, akik nincsenek munkaviszonyban a kifizetőnél

A polgárok jövedelmi adójáról szóló törvény 85-ik szakasza 1. bekezdésének 12-ik pontja szerint e törvény alapján egyéb jövedelemnek számít a költségek és más kiadások megtérítése azon személyek számára, akik nincsenek munkaviszonyban a kifizetőnél.

Az idézett törvényes rendelkezés leginkább akkor kerül gyakorlati alkalmazásra, amikor a kifizető hazai vagy külföldi szolgálati útra küldi azt a személyt, aki nincs nála alkalmazásban.

A szolgálati úton esedékes költségek megtérítésére (útiköltség, szállás, napidíj, élelmezés) a kifizető köteles elszámolni a 20 %-os adókulcs szerint a polgárok jövedelemadóját, mégpedig az adóalapnak a szabályozott költségek 20 %-os csökkentését követően. A jövedelem kifizetője ebben az esetben adóbevallást tesz az illetékes adóhatóságnál (adóügyi szervnél) a PP-OPJ-8 jelzésű űrlapon valamint részletezést (specifikációt) mellékel.

Amennyiben ezeket a költségtérítéseket olyan személyeknek fizetik ki, akik nincsenek munkaviszonyban a munkaadónál, de megkötött munkavégzési szerződésük van vele, amiért térítést kap (megbízási szerződés, szerői tiszteletdíjról szóló szerződés, képviseletről szóló szerződés, stb.) és akit hazai vagy külföldi szolgálati útra küldenek, a polgárok jövedelmi adója mellett 24 %-os nyugdíj- és rokkantbiztosítási járulékot is kell fizetni ugyanarra az alapra, amelyre a polgárok jövedelemadóját kell fizetni, amennyiben pedig a természetes személynek nincs más alapon biztosítása, egészségügyi biztosítási járulékot is fizetnie kell a jövedelmet kapónak és kifizetőnek is. A jövedelmet kifizető ebben az esetben adóbevallást köteles tenni az illetékes adóhatósági szervnél a PP OPJ-6 jelzésű űrlapon, továbbá részletezést (specifikáció) valamint M-UN űrlapot.

A törvény 85-ik szakaszának 5-ik bekezdése előirányozza az adómentességet is a szolgálati úton felmerülő költségek megtérítése esetén olyan személyek számára, akik nincsenek munkaviszonyban a kifizetőnél, mégpedig a következőképpen:

Az egyéb jövedelmekre kiszabott adót nem kell fizetni a dokumentált költségtérítés alapján a szolgálati út esetén azon költségek összegéig, amelyek e törvény 18-ik szakasza 1. bekezdésének 2-4-ik pontja szerint kivételt képeznek a foglalkoztatottak keresete utáni adó fizetése alól, amennyiben természetes személyek számára történik a kifizetés, illetve olyan természetes személyek számára, akik nincsenek munkaviszonyban a kifizetőnél, mégpedig a következőképpen:

1. amennyiben állam szerv vagy szervezet küldi, illetve hívja meg és jogosult költségei megtérítésére, függetlenül attól, hogy milyen eszközökből történik a kifizetés;
2. a köztársaság, a területi autonómia, vagy a helyi önkormányzat képviseleti és végrehajtó testületei tagjainak tisztségek ellátásával kapcsolatban;
3. a hazai kifizető tevékenységével kapcsolatosan a külföldi munkaadó rendelkezése alapján a köztársaság szerveihez utasított munkavállaló személy esetében;
4. a kifizetőhöz irányított személy esetében, aki a munkaadó utasítása alapján jár el a munkaadó tevékenységével kapcsolatban;
5. amennyiben önkéntesen, illetve meghívás alapján működnek együtt humanitárius, egészségügyi, oktatási-nevelési, művelődési, sporttárgyú, tudmányos-kutatói, vallási vagy más cél megvalósítása érdekében, illetve együttműködnek a szakszervezetekben, gazdasági kamarákban, politikai pártokkal, szövetségekkel és egyesületekkel, kormányon kívüli és egyéb nonprofit szervezetekkel, miközben nem valósítanak meg semmilyen más térítést az együttműködés alapján.

Nem kell adót fizetni a költségtérítés után hazai vagy külföldi szolgálati út esetében azokban az esetekben sem, amelyeket a törvény 85-ik szakaszának 5-ik bekezdése taglal, amennyiben a költségtérítés összege nem haladja meg az alábbi összegeket:

• hazai szolgálati úton a napidíj esetén 2086 dinárig, külföldi szolgálati úton pedig az illetékes állami szerv által előírt összegig;
• a szállás költségeinek megtérítésekor a szolgálati úton a csatolt (melléklet) számla szerint;
• útiköltség (szállítási költség) térítésekor a szolgálati úton az utasszállító közlekedési vállalat csatolt számlája szerint, illetve amikor – a törvénnyel és más előírásokkal összhangban – a szolgálati útra vagy más hivatalos, szolgálati célra engedélyezik a saját tulajdonban levő személyautó használatát egy liter szuperbenzin árának 30 %-ig, de havonta legfeljebb 6.082 dinárig.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben az adott személynek a szolgálati út költségeinek megtérítése mellett szerződésben rögzített munkadíjat is fizetünk, nem alkalmazható ez az adófizetés alóli fölmentés, azaz adümentesség. Abban az esetben a szolgálati útra kifizetett költségtérítésre ugyanúgy el kell számolni az adót és a járulékokat, mint a szerződésben rögzített térítmény után.