Háló Vajdasági Fejlesztési Alap

A munkáról szóló törvény 50-ik szakaszának rendelkezése értelmében (az SZK Hivatalos Közlönye, 24/05, 61/05, 54/09 és 32/13). A TELJES MUNKAIDŐ heti 40 órát tesz ki. A munkahét öt munkanapból áll.

A munkahéten belül a munkaidő beosztását a munkaadó határozza meg, jogi személyek esetében az igazgató, vagy az általa meghatalmazott foglalkoztatott, természetes személynél pedig a vállalkozó, vagy az általa meghatalmazott foglalkoztatott. A munkanap a szabályok szerint nyolc órás. 

A munkaidő beosztását a munkahét keretében a munkaadó végzésével határozzák meg. Kötelessége a munkaadónak, hogy a munkaidő beosztásáról és a beosztás változásáról a foglalkoztatottakat legkésőbb hét nappal a változások bekövetkezése előtt tájékoztassa. A mód, ahogyan a munkaadó tájékoztatja alkalmazottait (személyesen eljuttatva hozzájuk az információt, hirdetőtáblára kifüggesztve azt, stb.) nincs előírva a törvényben, ezért javasoljuk, hogy ezt általános aktus keretében rendezzék.

Példa a munkaidő beosztásáról szóló határozatra:

Az a munkaadó, akinél a munka váltásokban, éjszaka folyik, vagy ha a munka természete és a munkaszervezés azt megköveteli, a munkahetet és a munkaidő beosztását más módon is megszervezheti olyképpen, hogy a munkahét hat munkanapon át tartson. Ilyen esetben határozatot kell hozni arról, hogy a munkahét hat munkanapból áll a heti 40 munkaóra keretein belül, és ebben az esetben a szombat is rendes munkanap.

A munkaadó általános aktusával meghatározhatja, hogy a heti munkaidő 40 óránál rövidebb ideig tartson, de nem lehet heti 36 óránál kevesebb.

Munkaviszony létesíthető RÉSZMUNKAIDŐRE, határozatlan, vagy határozottidőreis, és a foglalkoztatott, aki részmunkaidőben dolgozik jogosult arra, hogy más munkaadónál is munkát vállaljon, ilymódon megvalósítva a teljes munkaidejét. Ebben az esetben a foglalkoztatott részmunkaidős munkaviszonyt létesít, munkaszerződést kötve erről mindegyik munkaadójával. A munkaviszony létesítésekor a másik munkaadóval a foglalkoztatottnak nincs szüksége munkaadója (akinél már részmunkaidőben dolgozik) semmilyen egyetértésére, és az sem szükséges, hogy a két munkaadó bármilyen formális megállapodást kössön erről.

A részmunkaidőben dolgozó munkavállalónak a munkával töltött idővel arányosan jár a munkaviszonyból eredő minden joga, amennyiben a törvény, az általános aktus, vagy a munkaszerződés nem rendelkeznek másképp. A részmunkaidőben dolgozó foglalkoztatott teljes összegben jogosult a keresettérítésre évi szabadságának kihasználása idején. A foglalkoztatott akkora keresetre jogosult, mint amekkorát ennyi idő alatt munkahelyén megvalósított volna. Joga van a munkába utazás és a munkából való hazautazás költségeinek megtérítésére és a munkaadó általános aktusaiban, illetve a munkaszerződésben meghatározott egyéb pótlékokra mindenben és olyan mértékben, mint a többi foglalkoztatottnak. A munkaadók, mindegyik külön-külön kötelesek az illetékes szolgálatokhoz eljuttatni az űrlapokat (M1,M2,M4) ugyanúgy, mint a többi, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó esetében.

A foglalkoztatott nem köthet két, teljes munkaidőre szóló munkaszerződést.

Az egy munkaadónál teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó jogosult arra, hogy pót-, illetve kiegészítő munkáról szerződést kössön más munkaadóval (DOPUNSKI RAD), de az a munkaidő nem lehet hosszabb a teljes munkaidő egy harmadánál.

A foglalkoztatott köteles a munkaidőnél hosszabb ideig dolgozni vis maior vagy a termelés volumene, a munka mennyiségének hirtelen megnövekedése esetén, illetve más olyan esetekben, amikor bizonyos határidőn belül be kell fejezni az előre nem tervezett munkát – ez a TÚLÓRA. A túlóra legfeljebb napi négy órán át tarthat egy foglalkoztatott esetében, és nem lehet több heti nyolc óránál, kivéve azokat a helyzeteket, amelyek vis maior következményének számítanak.

A foglalkoztatott számára tehát rövid időre elrendelhető a túlórázás, amikor a munka mennyisége hirtelen megnövekszik Amennyiben ezek a munkafeladatok tovább tarthatnak, illetve végzésük elhúzódhat, a munkaadó köteles meghatározott időre más munkavállalókat alkalmazni.

A túlórát külön értékelik. A foglalkoztatottnak megnövelt keresetre van joga az általános aktus vagy a munkaszerződés alapján a túlórában végzett munkáért, és így a kereset legalább 26 %-al magasabb kell, hogy legyen.

Az a foglalkoztatott, aki különösen nehéz, nagy erőkifejtést igénylő vagy egészségkárosító munkahelyen dolgozik, amelyeket a törvény, vagy az általános aktus is meghatároz, és amely munkahelyeken a megfelelő biztonsági, munkaegészségügyi védelmi intézkedések, a megfelelő munkavédelmi eszközök alkalmazása ellenére is ki van téve a foglalkoztatott a fokozott egészségkárosító és munkaképesség-csökkentő hatásoknak – a munkafeltételeknek az egészségre és a foglalkoztatott munkaképességére gyakorolt káros hatásai arányában csökkentik a munkaidőt, legfeljebb heti 10 órával – ez a RÖVIDÍTETT MUNKAIDŐ (Skraćeno radno vreme). A rövidített munkaidőt szakmai elemzés alapján, a törvénnyel összhangban határozzák meg. A rövidített munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak járnak mindazok a munkaviszonyból eredő jogok, amelyek őt megilletnék, ha teljes munkaidőben dolgozna. Ezeken a munkahelyeken nem kerülhet sor a munkaidő átcsoportosítására. A rövidített munkaidőről szóló határozatot az igazgató hozza meg, amennyiben szakértői elemzés alapozza meg az ilyen döntést.

A rövidített munkaidőről, amelyre az a foglalkoztatott nő jogosult, aki gyermeke születését követően egy évnél korábban tért vissza munkahelyére, a Vállalkozói Tájékoztató 2013 áprilisi 1. számában írtunk.

Pihenő a napi munka során, a napi és heti pihenő

A teljes munkaidőben dolgozó foglalkoztatottnak a napi munka során 30 perces időtartamú pihenőre van joga.

Az a foglalkoztatott, aki négy óránál többet, de hat óránál kevesebbet dolgozik naponta, 15 perces pihenőre jogosult a munkaidő alatt, azoknak a foglalkoztatottaknak pedig, akik a teljes munkaidőnél hosszabb időt, de legalább 10 órát dolgoznak naponta, 45 perces pihenő jár a munkaidő során.

A napi munka során a pihenő nem használható ki a munkaidő elején vagy végén. A pihenőt a napi munka során úgy kell megszervezni, hogy a munka ne álljon le. A pihenőidő beszámítódik a munkaidőbe.

A foglalkoztatottnak két egymást követő munkanap között legalább 12 órás, megszakítás nélküli pihenőre van joga, heti pihenője pedig megszakítás nélkül legalább 24 órás kell, hogy legyen.